Wass Albert erdélyi magyar író és költő
  • Wass Albert Emlékoldal
  • A Bűkk csodálatos világa
  • A mozgás élet
"Vándor Székely hazatalál"
      © 2020. február 27., Csűtörtök: Edina, Alexander névnapja.
  Nőnap - március 8.
Szobrok - Emlékművek Wass Albert - Albi Wass Albert - Linkpark linkgyűjtemény Wass Albert és a világ

Wass Albert:
Én és az Isten

Istenfélő református családban nőttem föl, román megszállás alatt. Ez azt jelentette, hogy magyarságunk szorosan kapcsolódott egyházunkhoz, mivel az idegen nyomás alatt ez volt az egyetlen szilárdnak látszó támpont, amire támaszkodni lehetett. Mivel a szentgothárdi magyar templomot még 1848-ban felgyújtották a románok és a magyar lakosságot meg az osztrákok irtogatták ki: a magyar templom nem is épült föl többet. Pujonból jött át a ref. lelkész kéthetenként és a nagy ebédlő szobában tartotta meg az istentiszteletet annak a maroknyi magyarnak, nagyobbára cselédségnek, aki ott összegyűlt.
Egyházi nevelésem tehát református volt, „istenfélő” ahogy már említettem. Vagyis számomra Isten egy olyan fogalom volt, amit „félni” kellett, mert az elkövetett bűnöket, hibákat „büntette”. Mivel nevelőim kizárólag teológusok voltak, akik a református papságra készültek föl, a „büntetés” lehetősége mindég ott csüngött fölöttem, még a legkisebb hazugságért is és ahogy Nagyapám mondta: „Isten nem ver bottal, de a megérdemelt büntetést mindenki megkapja, ilyen vagy amolyan formában.” Ez az „ilyen vagy amolyan forma” rendszerint azt jelentette Nagyapám szerint, „hogy soha nem tudhatom, mikor és hogyan büntet meg Isten: valami nem sikerül, valami nem következik be, amire számítottam, valami elmarad, aminek nem kellett volna elmaradnia. . . és így tovább. Vagyis úgy Nagyapám, mint nevelőim, tehát egyházam tanítása szerint Isten valami olyan rideg Nagyúr volt, aki kegyetlenül igazságos, de olykor kissé szeszélyes is, mert néha akkor is büntet, amikor valójában nem érdemeltük meg, máskor meg, ha jó napja van, behunyja kissé a szemét, hogy ne lássa meg az elkövetett hibát.
Már felnőtt ember voltam, sokféle bajon és büntetésen átestem, amíg megismerhettem egy olyan Isten-elgondolást, melynek alapja a „szeretet” volt és nem a büntetés. Melynek jellegét...

báró Kemény János
Magyar Honlap Linkek
Video-DVD-Centrum Toplista
Free counters
Google
 
"...egy összekuszált világ emberiségének lelkiismerete vagyok."
Albert Wass de Czege (1979)
Emlékkönyv                                      1   2   3 
Kedves Kata!
Nemrég kerültem kapcsolatba Wass Albert erdélyi magyar íróval. Köszönöm azt a csodálatos munkát, amit a honlapja tükröz.

Wass Albert: A bércek énekelnek

A bércek énekelnek
Hallottad már,
mikor az esti-kék hegyek csoportja
egy dörgedelmes ősvitába kezd?

Halvány lilán mikor leszáll az est,
s a völgyben puska robbant zord halált,
hallottad már a félelmes zenét:
az őserdők felharsogó szavát?
A rianást, amely követve nyomba’
a hang után a végtelenbe fáj,
s fülekbe zúg: bujkáló idegen,
a végtelen szentség előtt megállj!

És a vadász, ki lent a szőke völgyben
csodálkozva a bérctetőre torpad,
vad félelmében énekelni kezd,
s önhangjától ijedten összeborzad.
Köszönettel és Tisztelettel:  
Baum László            
A madár dal is elhal

 
Nem némulnak el a nagyharangok…
fák közt a madárdal is vidáman csendül
Csak a szív, a szív itt legbelül…fáj…
Mert Trianon…emléke benne rezdül.

Nincs oly éhes kutyafalka…
mely úgy örül az odadobott koncnak,
mint országrészeinknek jó szomszédink,
amit nékik egykor odadobtak…

Clemanso dühe magyar-zsidó menyére…
oly mértékben lángolt,
hogy pálcája a térképen….
nem különbözött a mészárszéki bárdtól…

Csonkítva, szabva… vágva…
nem nézett valós, hegy-folyó határra,
sem megcsonkított közösségekre,
s az elszakítottságtól bánatos családra…

Csak a le és elcsatolás tébolya
dúlta hóhéraink lelkét…
Vámpírként vetették ránk magukat…
országunkat vadul szabdalták…szelték…

Dühük nem csillapult…
mert, maradt még cseppnyi rész belőlünk
Nem nyugszanak addig….amíg…
a szellő sem tud… semmit már felőlünk
De hóhéraink nem tudhatják..
ha földünk sincs és bolyongunk hazátlan…
magyarok maradunk – Isten gyermekeként,
Nyelvünkben, lelkünkben – amíg e világ van…

Nem némulnak el a nagyharangok
fájdalmunkat látván…
Madár dal is vígan szól…még
a rég volt – hazánk táján…

Csak a szellő bolyong árván
a lepusztult ősi magyar tájon.
De már érzi, hogy vihar lesz…
s a madárdal is elhal…félve
nem vihart, de szörnyű orkánt várón…

Tövig csonkult tölgy is talán
ritkán nőhet már a magas égig,
De a gyökér…a gyökér mélyen
az anyaföldbe… kapaszkodik
még több ezer évig…

Téved az, ki azt reméli…
- a magyarnak írmagja sincs többé…
Vagyunk! S hazánk sem veszette el…
Magyarország csak a miénk…
Volt és lesz…
EGYSZER, S MINDÖRÖKKÉ!

Magyar Ari              
Pesthidegkút, 2008.06.14.
Kedves Kata!

Hálás vagyok, hogy megérhettem azt a változást, amely lehetővé teszi Wass Albert műveinek megismerését.
Erdélyben is tiltott téma volt még nevének említése is. Műveiről vajmi keveset tudtunk, hivatalosan semmit!
Most Kiskunfélegyházán lakom és várom február végét ; ugyanis a Petőfi Sándor könyvtárban Wass Albert irodalmi est lesz.
Tisztelettel: Ludwig Erzsébet       
Wass Albert.  -  Számomra ez a név egy fogalom, akárcsak Haza, Nemzet, Szülőföld, Erdély... fél szavak, amiből mi,  akik  magyar nemzetünk fiainak, lányainak valljuk magunkat, megértjük egymást. Történelmi írásai, olyanok, mint a kristálygömb, nemzetünk elferdített történelme elevenedik meg a maga szívfájdító valóságában.

Versei, melyek a szülőföldről, a nemzetről szólnak, himnuszunk erejével hatnak rám, könnyeket
fakasztva lelkemből, melyben a kisebbségi sors, az elnyomatottság emléke,  a honvágy és a jelen  kilátástalansága kavarog.

De a szülőföld, az erdélyi származás, a gyökerek köteleznek ebben az egyre embertelenebb, ellélektelenedett, anyagi világban, teszem a dolgom, mint 
"Fenyő a hegytetőn" és imaként ismételgetem, naponta, erőt merítve:

" Aki odatette,úgy rendelte: a tetőre kiállj!
se fagyban, se szélben meg ne retirálj!
Verjen vihar, sorvadj el a napban.
De soha se mással: de mindig magadban!
Aki odatette, azért tette oda, mert nagyon megszerette.
Vad vihar-kezével verte, ostorozta,
hogy azt a pogány lelkét,azt a dacos lelkét
hófehérre mossa!"

Kívánom, hogy nemzetem valamennyi lélektestvére találjon hasonló megerősítéseket és lelki mankókat 
Wass Albert verseiben, míg  jönnek a vígesztendők, mert  "megbűnhődte már e nép a múltat s jövendőt".

      Nagy tisztelettel kívánok Önöknek kegyeletes munkájukhoz erőt, egészséget, Nemzetemre pedig kérem a Magyarok Istenének Áldását !

Rózsa Ildikó    
Kedves Bartha Kata!

Nagyon sok Wass Alberttől származó idézet van, - egy-két könyve kivételével nincs meg, azokat nem olvastam.

Az Igazlátó: Aforizmák és bölcsességek gyűjteménye tartalmazza regényeinek mondanivalóját, konkrétan és általában örök emberi törvényszerűségeket, - erkölcsi igazságokat fogalmaz meg.

Pl: Elvásik a veres csillag: "Az ember nem hazudhat örökké, mert megbetegszik tőle"
Hagyaték: "Erőszak nem teszi igazzá azt, ami hazugság"

Sajnos időhiány miatt nem írok többet, még annyit, 2005-ben igen súlyos betegséggel maradtam itthon, s ez idő alatt Wass Albert regényei töltöttek fel energiával. Egyetlen dolgot tudtam ez idő alatt
maradéktalanul megtenni, olvasni.
Szinte éreztem a megtisztulást a lelkemben. Azóta is táplálkozom belőle.
Szeretettel: Szabó Lászlóné       
Kedves "Emlékoldal" Kedves Szerkesztő!

Nehéz helyzetben vagyok, amikor kedvencet szeretnék kiválasztani, mert oly sok és
mély igazságot olvastam már tőle, hogy szinte "Bibliámmá" váltak művei.
(az a kevés amit eddig volt szerencsém olvasni Tőle).
Egyet azért küldök el most mégis, mert egy véletlen folytán kinyomtattam egy részletet,
és mivel sajnáltam eldobni a felesleges "papírt", itt hagytam íróasztalomon. Naponta
látva olvasva, egyre mélyebb igazságai tárultak fel, megszűnt "papírrá" lenni, essenciális létezővé vált.
Egy nagyon rövid, kiragadott részlet ebből, "kedvencem"ként:
"Ha nemcsak hiszed, de TUDOD is az Istent, az Isten ereje benned van, és hegyeket
tudsz mozdítani vele! -Ez a ti hagyatékotok, magyarok, VÉSSÉTEK LELKETEKBE! "
Tisztelettel: T.Ágnes      
Kedves Katalin!

Én Wass Albertet feltételek nélkül szeretem!
Tisztelettel:
Laurenczy László      

Kedves Katalin!

Köszönöm szépen a befogadást! A Wass Albert idézet gyönyörű, melyben a szelíd lírai arcát mutatja.
Ám Wass Albertnek van /volt/ egy másik arca is és én most inkább vele azonosulok! Miszerint hazám jelene és jövője hogyan alakul? Gondolom ez magyarázatot ad a képeimre is?!

Tisztelettel köszöntök minden Wass Albertet szerető
és a Hazáért aggódó honfitársamat:
Laurenczy László      
"Mire a fák megnőnek": E könyvet olvasván úgy éreztem,hogy őseim élettörténetét írja le. Akik Wass Alberthez hasonló megpróbáltatásokon és atrocitásokon estek át. Ők is az Erdélyi Mezőségen éltek: "kereken dombok hevertek, a Mezőség ázott, rosszkedvű dombjai..." Ismerősnek tűnt a táj" a ménesi hágó a hostáti szekeres", a cselédes udvar, a küszködés, az újra és újra kezdés reményében, a megalázások sorozata, rettegések... A jobb élet reménye tartotta a lelket bennük és elkísérte életük végéig. Büszke vagyok arra, hogy Wass Albert szülőföldem szülöttje.
Tisztelettel: Máthé Ilona, Békésről.    
1   2   3 

Wass Albert:
Én és a Havasok
Szép, tiszta időben, mikor a láthatár kitágul az elmúlás előtt, dombjainkról látszanak a havasok. Tisztán és félelmetes messzeségben állanak, s dombjaink hullámai hódolva nyaldossák lábaikat.
Már gyermekkoromban megszerettem őket, mikor naphosszat csatangoltam a temetőben, s egy görcsös vén diófának támasztva hátamat, órákon át bámultam a messzeség felé. A Cibles ragyogó hármas csúcsát néztem olyankor, mely bölcs, fehér fejével mintha Apám lett volna éppen. Átszólt hozzám a Mezőség hullámai fölött, és magasságos, tiszta gondolatokra tanított.
Úgy látszott sokáig: átléphetetlen távolság van közöttünk. Súlyos éveket rakott vállunkra a történelem, s a fehér csúcsok jogát másoknak adta. Mi örvendtünk, hogy élhetünk lappangva s megkapaszkodva a földön, hajlott hátú dombjaink között. Csúcsokra vágyó természetünket nyomorúságos küzdelem koptatta s mindennapi zaklatás.
Talán le is mondtam volna a fehér tetőkről, mint a többi. Mint a sok-sok tízezer, a sok-sok százezer, akik az élet napos gerincei helyett már megelégedtek eldugott völgyek barlangjaival is, csak azt tudják védeni, körömmel, foggal, ahogy lehet. De akkor valami közbejött. Kijutottam Magyarországra.
Kijutottam Magyarországra, s ez olyan volt, hogy nehéz szóval elmondani. Két hónapig készült az útlevél. Aztán zsebemben volt a jegy, s felülhettem Kolozsváron a nagy szuszogó vonatra. Cluj – hirdette az állomási tábla, s ez a négy betű olyan volt, mint négy kemény szurony.
Vitt a vonat. Román katonák kiabáltak mellettem hangosan, s a magyarokat szidták. Nagyváradon leszálltak, csak nehány csendes utas maradt meghúzódva egy-egy sarokban. Határ. Útlevélvizsgálat. Csomagomat feltúrták derekasan, pénzt akartak volna. Nem adtam. Hadd túrjanak, ha örömük telik.
Aztán a vonat szuszogni kezdett s megindult lassan. Néztem a szembejövő mezőket, s tudtam, hogy mit látok, az már Magyarország. Nagy széles rónaság volt, nyílt homlokú, mint az olyan ember, aki őszintén beszél s nincs rejteni valója. Mentünk s megálltunk újra. Nagy fehér tábla feszült méltóságosan az ablakkal szemben, s rajta fekete betűkkel: Biharkeresztes. Alatta feltűzött szuronnyal két kakas-tollas csendőr. Úgy álltak ott, merev vigyázzállásban, mint két mozdulatlan kőszobor. S karcsú zászlórúdon magyar zászló lengett. Csodálatos volt, mint mézeskalács-ország, amiről gyermekek álmodnak. Katonák és egyenruhás tisztviselők jártak a vonatunk mellett és magyarul beszéltek. A hatalom ruháját hordták, és egy nyelvet beszéltek velem.
Szédületesen nagyszerű érzés volt.
Néztem a zászlót, a csendőröket és a katonákat, kiket nem ismertem, s kik mégis testvéreim voltak. Megkönnyesedett a szemem, és abban a pillanatban éreztem először, hogy érdemes élni.
Úgy jártam akkor Magyarországon, mint aki szegénységből jött, s jómódú idős bátyjánál van látogatóban. Szemem itta a látnivalót, de lelkem szomjasabb volt, mint a szemem, s mohón itta a szabadságot és minden nap részeg lett tőle. Aztán letelt az idő, s visszatértem. Biharkeresztesen a két csendőr úgy állt még mindég a tábla s a zászló alatt, mint maga a hűség és a becsület.
A vonat indult onnan is, és Magyarország lassan elmaradt. A vonatban már román szó esett, s mikor újra megálltunk, nyakig voltunk megint a kiabálásban, futkosásban, piszokban és rendetlenségben.
De akkor, ahogy a román határállomáson kinéztem az ablakon, mintha hirtelen megnyílt volna a szemem. Olyan volt, mintha addig hályog lett volna rajta, s a hályog egyszerre lehullt. Láttam. Tisztán és világosan, s nagyon magasról láttam mindent, saját magunkat, Erdélyt és a románokat.
Az állomáson mérges arcú katonák kiabáltak, lompos tisztviselők futkostak, s én tisztán és világosan láttam, hogy idegenek. Idegenek és nem odatartozók, vendégeskednek csak, és bitorolnak valamit. Futkosnak és kapkodnak, kiabálnak. Lomposak és rendetlenek. Céltalanok és mérgesek. Láttam és megértettem, hogy ez nem is lehet másként, ilyenek kell legyenek, mert...


Wass Albert a trianoni magyarság nagy nemzedékének nagy személyisége,
nagy idők koronatanúja
- az Erdélyi Világszövetség volt Társelnöke -
Írói, költői munkásságának minden értéke a Magyar Örökség része.

free counters
 
 
 
Design:  © - Szerkesztő:  © - 2007 - 2020.  Minden jog fenntartva !