Wass Albert erdélyi magyar író és költő
  • Wass Albert Emlékoldal
  • A Bűkk csodálatos világa
  • A mozgás élet
"Vándor Székely hazatalál"
      © 2019. augusztus 23., Péntek: Bence, Minerva névnapja.
  Kezdődik az iskola - szeptember
Szobrok - Emlékművek Wass Albert - Albi Wass Albert - Linkpark linkgyűjtemény Wass Albert és a világ
báró Kemény János
X
/>
Pihenés Erdélyben
Trianon előtti Magyar ételek
eXTReMe Tracker
websas.hu
WYW kereső
Magyar Honlap Linkek
Magyar Címtár és Kereső
Hirweb.hu-Magyar Honlapok
Hungarian Web Linkgyüjtemény
Linkgyujtemény
Magyar
Reklámpiac
DVD Top Toplista
Buszbérlés
Free counters
Google
 
"...egy összekuszált világ emberiségének lelkiismerete vagyok."
Albert Wass de Czege (1979)
Német versek   1950 - 1951       Magyarra fordította: Billinger Edit

Die Zeiten entrinnen
Die Zeiten entrinnen, wie schätzende Flut,
entrinnen vor unserem Leben.
Der Kahn ist lahm. Doch die Rudern sich heben,
wir rundern in flutender Glut.
Wir ruden, wir stöhnen, auf glühenden Strömen
rudern den Zeiten entgegen,
Die Wellen entgegen, und sieder entgegen,
die Wellen, die Zeiten, die schönen.
Der Kahn ist das Leben. So lahm is das Leben.
Man rudert und rudert... wohin denn?
Dei Zeiten entrinnen und weinenden Linden
stehen am Ufer sehen.
Wie man alt wird und müde. Müde und alt.
Wie die Sonne versinkt und die Gluten
verwelken,
und belieben nur kleine feuchte Gesteine
vom Fluten der Zeiten, traurig und kalt.
Und langsam, langsam...
Und langsam, langsam ordnen sich die Ríthmen.
Leise pocht des Lebnes Herzenschlag.
Ein dünner Nebel hüllt den Todesschrecken
und den Menschen, wie er sich verbarg.
Eine leigte Hanf rührt an den Wolken, oben.
Erblicken lässt sich achon das Himmekblau.
Neue Zeit ist da, man sieht genau:
alle Gräser haben sich erhoben.
Aus dem Kahlschlag wachsen neue Sprossen.
Das Weige erneut sich immer wieder.
Unbesiegbar schafft das Jugend-Wollen
aus morschen Instrumenten neue Lieder.
Die Stadt liegt noch in Ohnmacht und in Trümmern,
Die Menchen fristen ih Leben wie die Ratten.
Doch Gott ist da: verborgn im rauhen Schatten
bauen schon dir Traiben ihren Nester.
Weihnachtsgebet, 1945
Du lieber, guter Heilend Du!
Ich bitte Dich, jetzt hör mir zu.
Der kleine Huba vor Dir steht,
mit reinem Herzen zu Dir flecht!
O, gib, dass nun auf disser Welt
der wahre Frieden sich einstellt.
Segnend halte Deine Hand
űber unseren Vaterland.
Vor Dir knie ich nun nieder:
gib uns unsere Heimat wieder.
Lass uns dort nach allen Műhen
unsere Lieben wiedersehen.
Auch Deinen segen fleh ich herab
fűr die ganze Familie Raab.
Dieses bittet voller Andacht,
Huba von Dir zur Weihenacht!
Seufzer
Mein Gott, wi läuft die Zeit!
Heute sind wir noch, morgen schin nicht mehr.
Vergangenheit und Erinnerung: alles Bleibt
zurück.
Unsere Spuren verdeckt langsam
mit roten Laub der Herbstwind.
Und wer wir waren:
weiss bald schon nicht mehr,
we von uns spricht.
Grün debt das Birkenlaub
Grün bebt das Birkenlaub
Im bayrixchen Wakd eine Brise geht.
Nebel mit Pulvergeruch überdecken
die Zukunft und mein Vaterland.
Weiss ist hier der Birken Rinde.
Schmettereling sucht das Maiglöckchen auf.
Und dennoch: mit allen Blütenglocken
Düften, Farben, Glanz und Stimmen
zieht mich nur doch den Heimatwald.
Durch bayrische Wälder...
Durch bayrische Wälder Wandere ziehen.
Für den Kummer hat keiner mehr ein Wort.
Doch ihre Senfzer fliegen gen Himmel
und sammeln sich ald kleines weisses Volkentuch
und auf des guten Windes Flügeln flattert es der
Heimat zu.
Szétfolyó idő
Szétfoly az idő, elnyeli mohón
tétova létünk nyomát.
Méla aladik. De csobban a lapát,
alámerül, úszunk az izzó folyón.
Hányják a bárkát a perzselő habok,
sírva űzzük a tűnő időt,
a hullámok szállnak a ladik előtt -
szállnak a vad habok, gyönyörű, szűnő napok.
A ladik a lét. Ily méla a lét.
Hajszoljuk, hajtjuk... de vajon hova?
Az idő szétfoly, s a vízre hajolva
bús hársak nézik a ladikos ütközetét.
Ahogy fárad és őszül. Őszül és fárad.
Hogy bukik a nap és lehull a szikra,
s vissza csak millió apró vacogó szikla
marad az idő sodrából, mely utánunk árad.
És lassan, lassan
És lassan, lassan a ritmus helyrezökken.
Az élet szívverése szelíden indul.
S a halálfélelemtől halálra döbbent
emberre néma ködfátyol borul.
Odafent könnyű kéz érinti a felhőt.
Fel-felvillannak az égkék tüzek.
Ismét lábra kapnak a zsenge füvek,
lám, elölről számoljuk az időt.
A száraz kórón friss csíra pattan.
A kihalt ugar új életet terem.
Az ifjú akarat megingathatatlan
hittel csiszol új dalt a korhadt hangszeren.
A város még ájult romokban hever,
az ember lézeng, akár a patkány.
De érzed Istent? elrejtve vad árny
mögé galambok épülő fészke e hely.
Karácsonyi Fohász
Kedves jó Megváltó Atyánk!
Szépen kérlek, nézz le miránk.
Hallgasd meg a kicsi Hubát,
ki tiszta szívvel kéri Urát!
Ó add, hogy e nagyvilágon
az emberre béke szálljon.
Óvón terítsd széjjel kezd
messzi szűlőhazánk felett.
Térden állva esedezem:
hazánk megint otthonunk legyen,
s fáradozást feledve mind
hadd lássuk meg szeretteink.
Kérlek, Uram, add áldásod,
és óvjad a Raab családot.
Áhítattal kérlellek én
szent karácsony éjjelén!
Sóhaj
Istenem, hogy fut az idő!
Ma még vagyunk, holnap már nem.
Minden visszamarad: múlt és emlék.
Nyomunkat bfújja lassan
vörös avarral az őszi szél.
S hogy kik is voltunk:
az sem tudja már,
ki rólunk beszél.
Zölden rezdül a nyírfa lombja
Zölden rezdül a nyírfa lombja.
A bajor erdőn lágy szellő remeg.
Ám hazámra és jövőmre
Lőporszagú ködpára pereg.
Fehér itt a nyírfa kérge.
Gyöngyvirágra lepke száll.
És mégis: az egykori virágharang,
csupa illat, ragyogó szín és hang -
szemem előtt az otthoni erdő lebeg.
A bajor erdőn
Vándorok járnak a bajor erdőn,
a búra már nincsen szavuk.
De fehér felhőroggyá gyűlik
égre szállt sóhajuk,
s a jó szél szárnyán lassan hazalebben.

Wass Albert a trianoni magyarság nagy nemzedékének nagy személyisége,
nagy idők koronatanúja
- az Erdélyi Világszövetség volt Társelnöke -
Írói, költői munkásságának minden értéke a Magyar Örökség része.

free counters
 
 
 
Design:  © - Szerkesztő:  © - 2007 - 2019.  Minden jog fenntartva !